2011. október 26., szerda

Politika, hírek, egyebek

Amióta magam vagyok délelőttönként, gyakran bekapcsoltam a rádiót, s míg hallgatom, megy a mosógép, fő az ebéd, egyszóval a kezeim dolgoznak, a fejem pedig máshol jár...aztán pár hét után azt éreztem, hogy hiányzik a csend, és az a fajta érzés, hogy "ott vagyok a dolgaimban". Nem tudom, mennyire érthető, de nekem  élmény István ingeit vasalnom, mert illatos mosószer ide-vagy oda, én érzem közben az Ő illatát. 
Amikor a tízóraikat csomagolom, arra gondolok, hogyan fog beleharapni ma az a csirkefogó Soma, ha bolognait főzök, akkor már hallom Luca örömteli sikongását, hogy "navégre" az ő kedvencét esszük.
Szóval így el szoktam beszélgetni magamban-magammal. :)
A rádió megfoszt ettől az élménytől. Így aztán kikapcsoltam. Akkor meg azt vettem észre, hogy fogalmam sincs róla, hogy népszámlálás van, hogy mindenki izgul, megmentik-e a görögöket, és hát ez sem jó, mert igenis ebben a világban élünk, igenis kötelességünk tudni, mi folyik körülöttünk. Ez tulajdonképpen keresztényi kötelességünk, hiszen ismerjük a Jó Hírt, ami után éhezik és szomjazik a világ.
Jó, akkor marad az internet. Index, origo, fn, stb, stb...aha, szerintem aki naponta ezt olvassa, az tuti depressziós lesz.
A megoldást számomra a Mindennapi hozta meg.

Miért?
Keresztény újságírók szerkesztik, napi aktualitású híreket keresztény kontextusba helyezve tálalnak.

Ma például Böjte Csaba írására bukkantam, szeretném megosztani Veletek is. 
Aztán persze igencsak érdekel, ti hogyan élitek meg a "híreket"...olvassátok, hallgatjátok, nézitek? Vagy nem érdekel, mi történik a világban, itthon? Van valamilyen szűrőtök? Hogyan fordítjátok, tolmácsoljátok a gyerekeknek az eseményeket?

Mielőtt még ezer kérdést írnék, álljon Böjte Csaba írása.

"Uram, tégy engem a te békéd eszközévé, hogy békét vigyek oda, hol békétlenség van!" Szent Ferenc
Tanárokkal, közéleti személyekkel beszéltem az elmúlt napokban politikáról, gazdasági kérdésekről. Ami meglepett, az a hatalmas feszültség, harag, elkeseredettség, - és ha nem lennék ferences szerzetes, akkor talán azt is kimondanám, hogy gyűlölet, - mely újból és újból felcsapott a beszélgetés során. Szidták a politikai csoportosulásokat, a bankokat, a gazdasági élet szereplőit, az iskolarendszert, az egyházat, mindenkit. A beszélgetés újból és újból ugyanabba a témába torkolt: "Kevés a pénz! Meg egyáltalán mit gondol a kormány, ennyi fizetésből meg lehet élni?" Én próbáltam jópofa lenni és viccel elütni az élét a durva beszédnek. A székely ember régebb is kikacagta a feléje tornyosuló gondokat, és jókedvű, vidám szemmel nézve, legtöbbször kiderült, hogy nem is annyira megoldhatatlanul félelmetes az a fojtogató gond, mely elnyeléssel fenyeget. Meglepett, hogy mennyire nem vették a lapot, nagyon mélyen ül az emberekben a feszültség és a harag. Próbáltam mondani, hogy az állam csak azt oszthatja szét, amit mi termelünk. "Ha nincs elég pénz, kérjenek kölcsön!" - jön kapásból a válasz. Ennél több kölcsön már könnyen Görögország nyomdokába viheti a mi országunkat is, itt is államcsőd lehet, - próbáltam mondani. "Kit érdekel? Azért kapják a fizetést, - mondja egy főiskolát végzett személy, - hogy nekünk is fizetést adjanak!"
Hazamentem, bekapcsoltam a számítógépet és szinte minden internetes oldalon vitákról, tüntetésekről, fenyegetőzésekről olvashatok. Jön a fűtésszámla és vele az utóbbi húsz év legnagyobb sztrájkja, mondja egy elkeseredett ember. Nézem a híreket, az indulatokat, és látom, hogy sokan készek politikai érdekekből, egy kis fizetésemelésért szétverni akár saját hazájukat is.
Nézem a megbolydult világot és nem értem, hogy okos szónokok miért nem magyarázzák el érthetően, hogy mit jelent, ha egy állam eladósodik, és mivel jár, ha már állampapírjait nem tudja a piacon értékesíteni és emiatt államcsődöt jelent be?
Tavasszal Argentínában voltam, és egy asztaltársaságot megkérdeztem, hogy az egyszerű emberek számára mit is jelentett az államcsőd? Tudtam, hogy az argentin kormányok folyamatosan átgondolatlanul kölcsönöket vettek fel, végül 2000-ben már nem tudtak több hitelt felvenni, senki nem akart Argentin állampapírokat vásárolni. Az állam nem tudta kiadni a fizetéseket, nem tudták kiegyenlíteni a költségeket, törleszteni az adósságokat. Ezért elismerték, hogy az állam csődbe van. Persze ettől az élet nem állt meg, a nap másnap is felkelt. Addig egy USD, egy Argentin peso volt, de másnap már csak négy pesoért adtak egy dollárt. Így az emberek nem fizetésük 25%-át vesztették el, hanem egyik napról a másikra mindenüknek 75%-át. A bankokban lévő pénzeket az állam befagyasztotta, és most 10 év után talán kis részletekben kezdik kiadni az embereknek a megtakarításokat. Persze az emberek lázadoztak, hatalmas megmozdulások voltak.
Megkérdeztem azt is, hogy a kormány mit tett? Az egyik férfi azt mondta, hogy: "a hatalom mindent megtett!" Mire a felesége csak annyit mondott, hogy: "elég durván tette azt, amit tett". Kíváncsian rákérdeztem, hogy mégis mit tett a hatalom durván? "Hát - jött a kitérő válasz - mikor mentem reggel a munkába, biza itt is - ott is le volt takarva 10 - 20 halott az út
szélén". Az élet nem áll meg! Eltelt 10 év, és most minden 5 -10 ház előtt egy őrbódé áll, az emberek fizetik az őrt, ki azonnal telefonál ha gyanús alakok jelennek meg az utcán, és akkor nem egy - két rendőr jön, hanem egy állig felfegyverzett különítmény.
Az elszegényedett emberek mit csinálhatnak? Elmentünk a nyomornegyedbe is. Én azt hittem, hogy mindent tudok a szegénységről. Elvittek egy homokbányába, melyből a vizet leszívatták és ahol most is zakatolnak a szalézi szerzetesek által működtetett szivattyúk, mert másképp újból bányató lenne a kisvárosnyi ember otthonából. Ebben a nyomornegyedben most 45 - 50 ezer ember él, utcák, házszámok, papírok nélkül. Bementünk néhány bódéba, igaz, hogy Buenos Airesben a higanyszál nem megy 0 fok alá télen sem, de szinte sehol nem láttam ajtót, ablakot, a földön raklapok voltak, és alatta folyt a nagyon zavaros kinézetű víz. Tizenévesek szopogatták a külföldre eladott finomított kábítószer után visszamaradó kokain malátát, mely nem csak elmezavart, de halált is hoz számukra. Néztem a parttalan nyomort és megkérdeztem a kedves nővérektől, hogy e nagyvárosban körülbelül hány ilyen nyomornegyed van? Velük volt egy jól informált, szociológiát tanító egyetemi tanárnő is, aki bennünket felvilágosított, hogy körülbelül még 200 ilyen negyed van a fővárosban és annak közvetlen környékén. Argentínának jelenleg olyan elnöke van, aki ezelőtt 15 évvel, az őserdőben fegyverrel a kezében gerillaharcot vívott a gazdagok ellen. Félve megkérdeztem, hogy milyen elképzeléseik vannak a kormánynak a nyomor felszámolására? "Sajnos - jött a szomorú válasz, - nincsenek tervek, elképzelések ilyen sok tönkrement család felemelésére." Egy szerzetes paptól hallottam, - bár nem jön, hogy elhiggyem - mikor a nyomornegyedben az emberek elkezdenek hangoskodni, akkor fegyveres dzsipekkel behajtanak álarcos emberek, és akiket elöl - hátul kapnak, azokat lelövik. Kegyetlen az élet!
Ez történt, ez van Argentínában, a világ egyik legnagyobb országában. Persze lehet azt mondani, hogy mi a civilizált világ központjában, Európában élünk, és mindez nálunk nem történhet meg. Adná az Isten, hogy valóban így legyen. De sajnos, ha a világháborúkra gondolok, akkor azt kell mondanom, hogy a hatalomért, a pénzért ennél szörnyebb dolgokat is követtek el már Európa földjén az emberek.
Angol vendégekkel beszéltem a tegnap. Az elmúlt hetekben szinte megmagyarázhatatlan elementáris erővel tört fel Londonban és sok más angol nagyvárosban a gyűlölet, az erőszak. Tizenéves fiatalok, olyanok kiknek szülei nagy pénzeket fizetnek, hogy előkelő egyetemeken taníttassák őket, kimentek és bandákba verődve törtek, zúztak, raboltak, gyújtogattak. Senki sem érti, hogy honnan van ez a hatalmas feszültség a fiatalságban? A gyermek, a fiatal olyan a családban, mint a kiolvadó biztosíték a házban. Ha nő a feszültség, akkor egyszerűen, ahol a legvékonyabb a hálózatban a vezető a biztosítéktáblában, ott elolvad és megszakad az áramfolyás. Sajnos mi felnőttek játszunk a gyűlölettel, a haraggal, de gyermekeink, fiataljaink szívén is keresztülmegy ez a sok feszültség, mely betölti otthonainkat, intézményeinket, és ez szörnyű következményekkel jár, járhat.
Mi a megoldás? Ha tűz van, nem szabad olajat önteni a lángokra! Választottunk egy kormányt, hagyjuk, hogy dolgozzanak, bízzunk bennük! Kapcsoljuk ki a televíziót és szépen menjünk el dolgozni. Nagydiákjainkat elvittük egy - egy napra napszámba krumplit szedni. Egy napi munkabérük egy nagy zsák szép krumpli volt, egy napi munkáért annyi krumplit kaptunk, mennyit egész télen egy fiatal elfogyaszt. A nyári vakációban elmentünk 20 diákkal erdőt tisztítani.
Egy heti munkánk után annyi fát kaptunk, amellyel egy 20 fős otthont a télen ki lehet fűteni. Persze lehet veszekedni, háborogni, de tudnunk kell, hogy egy ingatag lélekvesztőben hánykódunk a tengeren, és ha egymásnak esve rúgkapálunk, akkor könnyen felborul a csónakunk, ingatag civilizációnk összedől, és sokunkat maga alá fog temetni.
Meg kell nyugtatnunk magunkat és egymást, ha pánikolva, kapkodva vezetjük az autónkat, rángatva a kormányt, szinte borítékolni lehet a balesetet. Nincs olyan baj, mit ne lehetne nagyobbá tenni az ideges indulatokkal, de nincs olyan nagy gond, mit ne lehetne gyógyítani, mérsékelni, békés nyugodt döntésekkel. Rajtunk múlik, hogy az elmúlt húsz év felelőtlen költekezése milyen következményekkel jár. Én nagyon szeretném, ha eltudnánk kerülni a társadalmunk alapját jelentő gazdasági élet összeomlását, mert az anarchiánál rosszabb semmi sincsen!
Istenem adj békét az emberek szívébe, add, hogy a nehézségeket elviseljük, és csendes szorgalmas munkánkkal kis világunk gondjait megoldjuk!
Légy velünk az éjszakában Istenünk!


Szeretettel, Csaba t.

Csíkszereda, 2011 szeptember 20.

2011. október 25., kedd

Nemezelj a nagyi pulcsijából!

Nem tudom, nálatok hogy van ez, de az én gyerekeim már modern gyerekek. Ezt onnan tudom, hogy a gyapjú pulcsi szúrja őket. Mivel egyik szenvedélyem a turkálók látogatása, fájó szívvel hagyom ott a szebbnél szebb, értékes gyapjú pulcsikat, zoknikat. Néha azonban nem sikerül...a szenvedély már csak ilyen.
A múltkoriban Mesit leptem meg egy rózsaszín-lila zoknival, gondolván, majd melegíti lábacskáját a hideg nyirkos őszi napokon. A zokni azonban szúrt, Mesi szerint gombostűkkel van tele. Mit van mit tenni, a zokni gombolyagban végezte.
Aztán mikor ezeket a csinos kis makkokat készítettük, eszembe jutott a gyapjúzokni...meg a nagymama pulóvere, meg a nagypapa pulóvere...nosza, felfejtettem ezeket is.


A nemez ugyanis nem más, mint gyapjú, és akkor hátha működik a dolog a százéves pulcsikkal is!
És lőn, működött.
Ennyi fonalból egy kis makkocska jön ki pontosan.


Csak fogod a fonalat, két tenyered közé veszed, beszappanozod, gömbölyíted, leöblíted a csap alatt, majd újra szappanozod, egészen addig, míg kemény kis golyóbis nem lesz belőle. 
Ragasztópisztollyal (esetleg technokollal) beragasztod a makk kupacsába, és kész.


Nemsokára megmutatom, nálunk mi lesz belőle. :)

PS. utánanéztem a neten ennek a pulóveres nemeztémának, és mint máskor is lenni szokott, kiderült, ismét nem találtam fel a spanyol viaszt. :)



2011. október 24., hétfő

Vegeta házilag

Mikor először szakácskönyvet vettem a kezembe, elrettentett az a tény, mikor kiderült, hogy egy valamire való leveshez, mártáshoz alaplevet kellett volna készítenem. 
Nemes egyszerűséggel beledobtam a főzővízbe két kocka maggit, és készen is voltam. 
Aztán nem tudom mikor történhetett, de valamit változtattak a leveskockagyárban, mert érdekes képződmény jelent meg a levesek tetején fél óra állás után.
A gyerekek nem voltak hajlandók megkóstolni se, pedig melegítés után feloldódott, eltűnt.
(nem, nem kámfor volt)
Tavaly előtti nyáron készítettem először házilag vegetát, s mivel nyár volt, 40 fokos kánikula, ezért szárítottam a hozzávalókat. Só nélkül készült, hónapokig használtam, míg egyszer csak elfogyott.
Azóta ugyanúgy, mint a lekvárt, teszek el vegetát is.

Ma újítottam az eljáráson, mert ugye nincs már aszalós idő, a sütőben meg csak nem lesz olyan napérlelte íze.
Ez a változat sós, cserébe a hűtőben sokáig eláll.


Hozzávalók:

Mindenféle zöldség jöhet, ízlés szerint:
répa, fehérrépa, zellergumó, karfiol, kelbimbó, gomba, karalábé, vöröshagyma, fokhagyma
zöldek:
petrezselyem, zellerzöld, lestyán, rozmaring, tárkony, kakukkfű, bazsalikom

Ezeket mind ledaráltam húsdarálón, majd szűrőn lecsepegtettem a levét kb. egy órán keresztül
Sóval összekevertem, üvegekbe töltöttem. Használatra kész.

Összesen 4 kg zöldséget 1/2 kg sóval kevertem össze.

Húslevesbe szűrés előtt teszek 1-2 evőkanállal, mert abban nem szép, ha ilyen kis bigyók úszkálnak.
De a borsólevesben kifejezetten tetszik. :)

Kaparós technika...

...avagy hétvégi szöszmötölés :)

Régebben lehetett kapni kedvenc játékboltunkban egy játékot, aminek a nevét nem tudom, mert sosem állt a dobozában olyan sokáig, hogy legyen időm elolvasni. Most meg sehogy sem találom, hogy meg tudjam mutatni nektek.
A játék lényege, hogy egy fekete bevonat lekaparásával gyönyörű előrajzolt minta tűnik elő.
Na, pont ilyenre szottyant kedvük a hétvégén, hogy kapargassanak. 
Ezúttal viszont házilag fabrikáltunk egyet.
Hogyan?
Egy rajzlapot sűrűn és erősen beszíneztek zsírkrétával. 
Az a jó, ha a színeket felváltva használjuk, mert így lesz színes a végeredmény. 
(Persze télen gyönyörű lesz az is, ha fehérrel színezzük ki a egész lapot!)


Utána fekete temperával átfestjük. Jó vastagon, és sűrűn, nem érdemes takarékoskodni.


Mi a karcos játékunk tollával rajzoltunk rá, de gémkapoccsal, vastagabb dróttal is lehet.


A kész ábrákat kivágtuk, ezúttal őszi dekorációk születtek.




Szerintem adventi naptárba, unokatestvéreknek, szülinapi zsúrra kis barátoknak sk. ajándéknak is kiváló. :)

Nem próbáltam még más fedőszínnel, de ha kellően sűrű a tempera, akkor szerintem működik úgy is. Mindenesetre kipróbáljuk majd azt is.

2011. október 23., vasárnap

Apple cider, avagy forró-almás-fűszeres bögrében

Nem tehetek róla, de ősszel és télen nekem csak a forró innivaló esik jól.
Forralt bor, puncs, tea, forró csoki, mind sorra kerülnek ilyenkor. Tegnap apple cider-t kortyolgattuk vacsora után. Emlékszem, a kicsik ízlelőbimbói tavaly még nem voltak hozzászokva a fűszeres ízhez, de idén nagyon ízlett mindenkinek.
Az eredeti itóka almaborból készül, a gyerekek kedvéért kicsit bolondítottunk rajta.

Hozzávalók:
1 liter almalé
3 dl víz
forralt bor fűszer keverék, vagy a szokásos fűszerek.
(fahéj, szegfűszeg, ánizs, szegfűbors)
Csak egész fűszereket használok, mert nem szeretem, ha az ital tetején por úszkál. :)
a felnőttek bögréjébe egy kevés rum
méz


Az almalével felforrósítom a vizet, és a fűszereket, fedő alatt hagyom állni kb negyed órácskát.
Poharakba töltöm, mézzel, rummal ízesítem, majd egész fahéjjal kevergetjük.

2011. október 21., péntek

Iskola újra


Sokan kérdeztétek, hogyan boldogulnak a gyerekek az iskolában egy év itthoni tanulás után.
Nos, röviden: jól. :)
Egyetlen kaland a reggeli ébresztés-felkelés. 
Amikor még mindenki kicsi volt, elég szigorú napirend szerint éltünk, és elég józanul szerveztük a napjainkat. Este 8-kor elképzelhetetlen volt, hogy valamelyik gyerek még nem alszik.
Ma az az elképzelhetetlen, hogy valaki már aludjon 8-kor.



A három nagyunk ugyanis rendszeresen  eme időpont után ér haza edzésről, különórákról, néptáncról. Ilyenkor persze még esznek, zuhanyoznak, és szeretnék elmesélni, mi történt velük. A közös esti ima is legkorábban 9-kor kezdődik.
Igaz, fél 10-kor már kényszerfektetés van a kicsiknek, de ez nem jelenti azt, hogy a szemük is lecsukódik.
Ezek után kell felkelniük reggel 7-kor. Mit ne mondjak, néha már vívtam közelharcot Somával. Kész csoda, hogy még sosem késtünk el.
S talán az is csodával ér fel, hogy még sosem aludt el az órák alatt. :)))
Éppen ma voltam fogadó órán, és a tanító néni szerint minden rendben van vele, persze kisebb ez-az előfordul, de alapvetően helyén van. A felmérői jól sikerültek, szövegértésben egy icipici hibája volt csak, a nyelvtan négyes lett, de az írás-helyesírás nála problematikus terület, én ennek is örültem. 
A matematikát alapvetően érti, és tudja, de több apró figyelmetlenségből fakadó hiba miatt az sem lett ötös, csak négyes. Ezen fogunk most itthon dolgozni, mert tudom, hogy matematikából sokkal többre lenne képes.
Minden nap jár vívásra, és nemrég kerestünk neki egy gitártanárt is.
Olyan gitártanárra akadtunk, aki egyet kért tőlünk, szülőktől: soha ne kérjük Somától, hogy gyakoroljon. :)
Akkor vegye elő a hangszert, amikor kedve van hozzá. Hát így is tettünk. Néha azért figyelmeztetni kell, hogy tegye le. :)))
Még egy szösszenet:
nemrég hiányzott a suliból, ezért felkísértem az osztályba. A lépcsőnél leskelődő osztálytársai kitörő örömmel fogadták, megveregették a  vállát, és egymás szavába vágva meséltek neki, mi minden történt azóta, sőt, többek szájából elhangzott, hogy "de jó, hogy meggyógyultál!" Ez szerintem nem csak a gyerekeket minősíti, hanem az tanító nénit is. Hiszen sok múlik azon, ő milyen közösséget kovácsol belőlük.



Mesi időközben ugye ötödikes lett, igazi felsős kiskamasz. Ahhoz képest, hogy tavaly Pán Péter volt a példaképe, és rövid hajat szeretett volna, most a reggel fő kérdése, hogyan fonjam be a haját, és mikor lesz már szülinapja, mert körömnyomdát, szeretne. (te jó ég, még csak nem is hallottam róla...) Naszóval van miről beszélgetnünk esténként. :)
Szerencsére nem csak a külsőségekben lett ilyen fenemód igényes, hanem a tanulásban is.
A matematika sosem volt különösen erőssége, mégis kitűzte magának a célt, hogy hibátlan dolgozatot ír. Hát nem megcsinálta? De, bizony. Ehhez rengeteget gyakorolt, anélkül, hogy én egyáltalán tudtam volna róla. Igaz, kaptak külön gyakorolni való feladatokat, a munkafüzetes házikon kívül. 
A kedvenc tantárgya mégsem a matematika, hanem az angol.
Tavaly sokszor írtam arról, hogyan tanuljuk. A jelenlegi iskolai sikerélménynek több összetevője is van.
Ezeket vettem sorra magamban:
1.ugyanabból a tankönyvből tanultunk itthon is, amiből az iskolában dolgoztak
2. a tankönyvön kívül egyéb anyagokat is használtunk.
3.az angolt tanító Zsófi néni is igyekszik iskolai kereteken belül a lehető leginkább élményközpontúvá tenni a tanórákat. (mozgásos dalocskák, játékok, stb) 
Ami a külön anyagokat illeti, hatalmas köszönettel tartozom Eszternek. Az ő  videói, kártyái, munkafüzetei nagyon sokat segítettek. A gyerekek gyorsan megtanulták használni, és amíg beraktam egy mosást, egyedül is tudtak angolozni. Mesinek egyelőre csak ötösei vannak angolból, és a napokban mesélte, hogy a dolgozatot, amin a többiek egy tanórát dolgoztak, ő negyed óra alatt fejezte be.


2011. október 15., szombat

Hókifli karácsonyra

Én igen, és ma meg is álltunk egy ALDI előtt. :)
Végigböngésztem Móni ajánlatát, de engem egészen más fogott meg.
A hókiflisütő.
Nem telt el fél óra, és Csincsi már sütötte az első adag hókiflit. Természetesen nagyon sürgős volt, hiszen nyakunkon a karácsony. :)
Tényleg gyerekjáték, tényleg kipotyog a tepsiből, tényleg finom.
A receptet nem is írom ide, mert kicsit lágyabb a tészta, hiszen egy lapáttal kell belenyomni  kiflimélyedésekbe, tehát spéci a formához van kitalálva.


Megkóstoltuk...


kóstolgattuk...


a maradékot eltesszük karácsonyra. :)


És amivel készült:



2011. október 14., péntek

Mit csináltam tegnap?

Mostam, teregettem, hajtogattam.
8Xnemtudommárhány rövidujjas pólót. Ezeket mind elpakoltam, mert egy darabig nem hordjuk őket.
A végére a bedilizés határán táncoltam. Ekkor leültem a net elé.
És ezt találtam.



Ha ezt a videót összekombinálom azzal, hogy a férjem eredeti végzettsége szerint mérnök, és bár jelenleg más területen dolgozik, de lelkiekben mérnök marad, és a kanapét egy hatalmas papírdobozban hozta haza pár napja, és a papírdobozt mérnöki pontossággal vagdosta fel...na akkor találjátok ki, milyen projektbe kezdünk hétvégén. :)))

P.S. : a szerkezet elkészült. :)

2011. október 12., szerda

Rózsafüzér hónapja

Az októberi Élő Kenyérben  találtam az ötletet, készítsünk kis méretű rózsafüzért, mely mindig kéznél van. 
A miénk az iskolatáska cipzárján landolt, így reggelente az autóban is eszünkbe jut.
A zseníliadrótos ötlet innen származik.


Nyáron, amikor az esték kevésbé rohanósan teltek, recitálva énekeltük együtt a gyerekekkel. 
Nem állítom, hogy óriási sikere volt, de egy kamasz szájából már azt is értékelem, ha annyit dörmög, hogy "nem olyan rossz", és másnap este is mellénk ül. 
A két kicsinek aludnia kellett volna, míg mi imádkozunk, így aztán ők óriási lelkesedéssel énekelték végig. :)
Aztán kiderült, ők esténként most is elkezdik...aztán persze belealszanak.
Mesi kérdezett is egyet:
-Anya, hogy is volt a rózsafüzér? Először mondok 10 "Üdvözlégyet", utána meg 10 "Asszonyunk Szűz Máriát"?
Ilyenkor mindig paff leszek. Hová lesz az a sok információ, amit beletöltögetünk a fejekbe? :))))
Mindegy, újra és újra elmagyarázzuk.
Találtam egy helyes kis könyvecskét ezen a blogon.


Elkészítettük mi is, egy kicsit több információt gyömöszöltünk bele, hátha...:)





Dísztök :)

Tavaly úri dolgom volt, a két kicsi kosárszámra szállította a dísztököket. A kertünk melletti, parlagon heverő telkeken termett pont nekünk. :)
Idén is szalajsztottam őket, de hiába, most nem terem.
Kénytelen voltam a piacon vásárolni egyet, illetve kettőt, ahogy vesszük.
Most viszont elhatároztam, hogy kiszedem a magját, és dísztök-szaporítónak csapok fel.
Eddig rendben is volt a dolog, a magot megszereztem. De mi legyen a tökkel? Dobjam ki?
Ezt semmiképpen nem akartam, inkább két mécsest ültettem bele a lyukba.




A magot egyébként elég átmosni, megszárítani, konyhai törlőkendőbe csomagolni, és várni a tavaszt.


2011. október 11., kedd

El nem hervadó tulipánok

Nemezből készültek.


Egy egész csokor a színtelen, komor télre. :)


A szárat belülről drót merevíti..


2011. október 10., hétfő

A lavina megindult....

Ez a kedvenc kanapém. Igen, fehér színben. Kényelmes benne hímezni, és lehet benne aludni is.
Amikor beköltöztünk a házunkba, nagyon vágytam rá. Nézegettem, nézegettem, de hát amíg fontosabb dolgaink is hiányoztak, addig be kellett érnem a régi, kopottas darabbal. 
Egyszer az IKEÁ-ban sétálgattam, amikor a FYND részlegen megláttam egy árválkodó darabot.
Fehér volt, és rám várt. Mivel az egyik hátsó-alsó tartódeszka eltört, mindössze 20 000 Ft-ba került.
Gyorsan telefonáltam az öcsémnek, tudna-e a számlánkra tenni ennyi pénzt, mert bizony a miénken nem volt egy peták sem. Azt hiszem, 10 percig azért várnom kellett, de estére a nappalinkban volt a kanapé.


Szerettük, nyúztuk, használtuk évekig. Aztán a  huzat....hát hogyismondjam...enyhén szólva koszos lett, és hiába mostam, mostam, egy idő után már nem segített. Akkor vásároltunk rá egy drapp-kockás huzatot, és szerettük, nyúztuk tovább a kanapét.
Időnként észrevehetően átalakult a belső váz, értsd: eltört. Mi már pontosan tudtuk, hova lehet ülni, és hova rizikós. Mesi és Soma szabadon huppanhatott le bárhová, de 35 kg felett már csak limitált volt a férőhelyek száma.
Így sajnos megesett, hogy egy-egy kedves vendéget figyelmeztetnünk kellett, hová ülhet le, ha nincs baleset biztosítása.  Jelesül most hétvégén is megtörtént az eset. Mire István úgy döntött, hogy akkor ő most szétszedi, és megcsinálja.
Érték ám meglepetések!
Kiderült, hogy a kanapé nem csavarokkal, netán szögekkel van egybefogva, hanem kárpitos tűzőgéppel.
Így ni!


Látható, végig eleresztettek a kárpitos tűzések.



A jó minőségről híres IKEA nem is faanyagot, hanem pozdorját, és bútorhátlapot használt olyan helyeken is,  ahol emiatt 1-2 év alatt el is tört az anyag.


Hmm, megjavítani lehetetlen, minden lehetséges helyen el van törve.


Csavarok helyett...


Na. Hát így történt, hogy István szétszedte a kanapét, de összerakni már nem tudta.
Mit lehet ilyenkor tenni?
Én gyorsan hímeztem egyet, jól ismert minta második része. Ez tökéletesen levezeti a frusztrációt, az idegbajt. 



István ezalatt körbenézett a kanapépiacon, és megállapította, hogy még mindig az IKEA a befutó. 
És még mindig az Ektorp kanapé érte el a legjobb ár/érték arányt.
Azért 5 évig bírta...még 2 évig pedig mi bírtuk.
Mindezt 80 000 Ft-ért.



2011. október 9., vasárnap

Segítsütis hétvége

Igen, a cím nem csalóka, a segítsüti jegyében telt a szombat, és majd nemsokára kiderül, mi mindent indított el vasárnap.
Szóval, ha a kronológiai sorrendet veszem alapul, akkor először is meglátogattak minket Orsiék. 
Kiderült, hogy Orsi és István (mármint a férjem) régi ismerősök, úgy 5-6 évvel ezelőtt egy pszichodráma csoportba jártak. Orsi akkoriban tervezte az esküvőt, és lám, milyen jól tette. :)
Három csudaaranyos gyerkőccel érkeztek, akik pont akkorra oldódtak fel, mire el kellett menniük. Megnyugodtam, hogy hozzánk hasonlóan ők is több kör futkosás után tudták csak összegyűjteni az összeset.:)
Már-már úgy tűnt, Marci fiuk itt marad. Az enyémek örültek volna, kiváltképp, ha Virág és a pici Simon is maradhat vele.
De amint az már lenni szokott, minden gyereket elvittek. 
Sőt, a sütit is. :)  



A másik esemény még péntek délután történt, mikor végre megérkeztek a segísütis sütipecsétem. :)
Stílszerűen Orsiék tiszteletére avattuk fel őket. 
Mogyoróvajas keksz készült.


Hozzávalók:

20 dkg liszt
20 dkg barnacukor
20 dkg sótlan pörkölt földimogyoró
10 dkg vaj
1 tojás

A mogyorót aprítógépbe teszem, és addig aprítom, míg krémes" peanut butter" nem lesz belőle.
A krémet beleteszem a robotgép keverőtáljába, hozzámérem a többi hozzávalót, és addig keverem, míg össze nem áll. Utána a hűtőben pihentetem, majd kis gombócokat formázok belőle, és a tepsire ültetem.
Minden kis gombócba belenyomtuk a sütipecsétet, majd 10 percig sütöttem 170°-os sütőben.



2011. október 8., szombat

Színek, recycling, játék

Tavaly nagyrészt arról szólt a blog, hogy amikor tanulunk, akkor is játszunk, és amikor játszunk, akkor is tanulunk. Valahogy így. :)
Mostanában a hétvégén van időnk ilyesmire, és nagyon élvezzük. 
Színkört festettünk, pontosan akkorát, amekkora egy CD-re fér. Ráragasztottuk.
Aztán egy kupak és egy pingpong labda kell csak (nekünk éppen egy műanyag golyó akadt a kezünkbe), melyet a két oldalra felragasztunk. A labdán fog forogni, a kupakkal fogjuk forgatni.




Kitaláltunk még mintákat, mutatom majd a többi pörgettyűt is!


Íme két kedvenc könyvünk, melyekből még rengeteg érdekességet tudtunk meg a színekről. 
Megunhatatlan. :)



Őszi organza virágok

Hiába, megnőttek. 
Élvezik még a festést, meg mindenféle kézművest, de már szeretik, ha nagyok lehetnek. 
Ha érzik, hogy bízom bennük, elhiszem, hogy ők már ezt is tudják.
Például a tűzzel bánni. :)
Őszi színekben készültek kitűzők. Soma természetesen ajándékba készítette. 


Lovasoknak lovas. :)



Gondolom, sokan ismeritek a technikát: organzából köröket vágunk, és a gyertyalánghoz közelítjük a szélüket.
Mi csipesszel fogtuk az organzát. akkor sincs nagy baj, ha beleesik a lángba, nem gyullad meg, elolvad rögtön.
A felpöndörödött köröket kásagyöngy segítségével összefogjuk.
Az organza métere 100 Ft volt.

2011. október 6., csütörtök

Délelőtt, egyedül 3.rész

Megfogadtam, hogy igenis ráncba szedem a házat. Sokszor az jelenti a legnagyobb problémát, hogy nincs helyük a dolgoknak. Hát most lesz!

Hajcsatt-hajgumi tartó a lányoknak




És akkor végre a tincseket is megfegyelmezzük. :)



"Szép kis deputáció megy az Úristenhez, hogy a magyarok ügyét képviselje!"

Október 6-án ezek voltak utolsó szavai Poeltenberg Ernő tábornoknak.
Nem is gondolta talán, mennyire reménykedünk ebben a debütációban ma is.

Ma este az aradi tizenhármakért gyújtunk gyertyát. 

Nem tudom megállni, hogy ne meséljem el az ünneppel kapcsolatos tegnapi élményemet.
Somáért mentem, de a termük üres volt. Kiderült, hogy a templomban próbálnak a mai ünnepélyre. Eleinte csak a zárt ajtók mögül hallgattam a műsort, aztán vettem a bátorságot, benyitottam, és élőben végignéztem.
Nem tudom, nálatok milyen tünetei vannak a katartikus élményeknek, nekem futkosott a karomon és hátamon a hideg közben, és csorgott a könny a szememből. 
Egy csapatnyi 9-10 éves gyerek olyan színvonalas műsorát láttam, hogy nem akartam hinni a szememnek-fülemnek.
Természetesen tudom, hogy mindez a tanítónénik nélkül nem valósul meg, az ő munkájukat dicséri, hogy mindezt igenis elő tudták ásni a gyerekekből.
Soma egyébként már két hete gyakorol, ugyanis ő kísérte gitáron az osztály énekét. Az én kedvemért csak az első versszakot volt hajlandó eljátszani. :(


(A felvétel vacak, ideje lenne már egy jó kamerát beszereznünk.)
Az eredetit itt hallgathatjátok meg.

2011. október 5., szerda

Délelőtt, egyedül 2. rész

Sajnos elérkezett az idő, hogy őszi színekbe öltöztessük a házat.
Sajnálom a napsütést, a napon száradt ruhák illatát, és azt, hogy ha kedvünk támadt, fagyiztunk egyet suli után.
Csak be-és kipördültünk a  házból, nem kellett kabátra-sapkára-sálra ügyelni.
Ennek ellenére szeretem az őszt, a sok-sok bordót, narancssárgát, a pulcsis sétákat is.
Tavaly együtt készültünk a gyerekekkel, erre most sajnos nem marad idő. Suli után "ebédleckevíváshangszer" a program, így most délelőtti magányomban fogtam hozzá az őszhívogatásnak.
Egyelőre a házon kívüli dolgok készültek el.
Arról azért nem mondtam le, hogy hétvégén a lakáson belül együtt alkossunk.



Vannak már ötleteim, remélem, nem csak álom marad, hogy megvalósuljanak. :)